Az első perctől kezdve túlságosan rendben volt minden. Nem voltak rosszullétek, az égvilágon semmi tünete nem volt. Üldögélt a fotelben, bámult kifelé az ablakon, figyelte a zúzmarás fenyőket és azon gondolkodott, vajon miért adta be a derekát? Miért adta be, annak ellenére, hogy pontosan tudta, ennek az egésznek nincs jövője.