Nem egyszer menekülőre fogtad és faképnél hagytál, amikor a leginkább szükségem lett volna rád. A vitáink kellős közepén. Legutóbb is fogtad magad és felvetted a kabátot, majd kisétáltál a közös lakásunkból. Mert nem tudtál vitázni, nem volt mondanivalód, fölöslegesnek tartottad a drámázásaimat. Legalábbis te így fogalmaztál.