Csak egy dolgot mondhatok, és nem tudom elégszer: köszönöm. Akkor léptél be az életembe, amikor minden porcikám össze volt törve, és ezen kívül fogalmam sem volt arról, ki vagyok. Nem tudom, te honnan tudtad, de tudtad. Ott volt a mosolyodban és szemedben, ahogy rám néztél, és neked hála már én is látom.