„A gyerekeim köszönik, de nincs szükségük rám úgy, mint régen”
Bea gyakran járt fel Pestre egyetemista gyerekeihez, hogy megnézze, jól vannak-e, minden rendben van-e körülöttük. Főzött és takarított rájuk egészen addig, amíg kerek perec meg nem mondták, hogy ne jöjjön ennyit. Meg kellett tanulnia leválni róluk. Most felidézi a történteket.