Az első szerelmét az ember soha nem felejti el. Én sem, de nem azért, mert sóvárgom azután az ember után, hanem azért, mert annak a szeretetnek az emléke ad reményt: ha már egyszer képes volt valaki szeretni úgy, ahogy vagyok, akkor biztosan van még a világban egy ilyen ember valahol, csak meg kell találnom. Hozzá pedig a kudarcokon át vezet az út.