Mikor unom már meg, hogy utánad sír a lelkem?
Ott csücsülsz a szívem legragyogóbb trónján. Pedig már messze jársz. Közel vagy, és mégis milyen távol. Közben pedig pereg az élet: villogva halad el előttem a mentő, siet valakihez, akinek szüksége van rá. Nekem pedig rád...