Nem az a jó anya, aki csillagomnak szólít
Állok az anyám sírjánál, a szemeimbe könnyek gyűlnek. Túl fiatal volt a halálhoz, alig múlt negyvenhét, most mégis hatalmas robajjal dübörögnek a koporsóján a rögök, ahogyan a sírásók földet lapátolnak rá. Nézem, ahogyan elhantolják, s közben emlékezem.