Valaha én is igazi szépség voltam – ma már csak a méltóságomat őrzöm
Nézem az arcomat a tükörben. Kék szemeim kissé vizenyősek és már nem úgy csillognak, mint hajdanán. Köröttük a bőr megereszkedett és mély barázdákat szántott rá az idő. Így múlik el a világ dicsősége – gondolom, és foltos kezeimmel végigsimítok ezüstös fürtjeimen.