Van, hogy az ember már csak az emlékeiben boldog - avagy Marika néni életének margójára...
Leülök a fésülködőasztalhoz, egyesével kiszedem a rózsaszín csavarókat a hajamból. Amikor kész vagyok vele, a ritka fogú fésűt végighúzom rajta néhányszor, aztán jobbra-balra fordítva a fejem megszemlélem az eredményt. Elégedett vagyok vele. A hajam már ugyan ősz, de attól még lehet szép és ápolt. Sokakkal ellentétben én nem fogom befesteni. Józsin