Itt ülök a nappaliban, fogom a szerelmem kezét, a fejemet a vállára hajtva pihenjük ki a nap fáradalmait. Ebben az idilli pillanatban folyton arra tudok csak gondolni, milyen hálás vagyok, hogy ő van nekem és hogy milyen irigylésreméltó és megbonthatatlan egységben élünk együtt. Nem is tudom mi lenne velem, ha nem így lenne?