Soha nem hagyta el a száját, hogy szeret minket, hogy büszke ránk. Persze, a tetteiből érezhető volt, hogy fontosak vagyunk neki, de a lelkünk éhező darabjainak ez aligha jelentett valamit. Gyerekek voltunk, akik elmondhatatlanul vágytak a szeretetre, az ölelésre.