Nélküled néha olyan hangos a csend - be kell fogjam a fülem, hogy ne halljam...
Olyan csend van így, mióta elmentél. Az asztalnál ülök, a fehér papírt nézem, ahogy kezemben a toll önkéntelenül szavakat ró, fekete betűk koppannak a fehér háttéren, s nélküled néha olyan hangos a csend, be kell fogjam a fülem, hogy ne halljam. Téged akarlak hallani!