Az első világháború idején drasztikusan megemelkedett a súlyos arcsérülések száma. Szerencsére hamar érkezett megoldás a problémára, ugyanis Harold Gillies 1917-ben kifejlesztette az archelyreállító műtétek újfajta módszerét, munkájával pedig lefektette a modern plasztikai sebészet alappilléreit.