A szerelem és a szeretet szinte szinonimái az elfogadásnak. Akit szeretek, azt úgy szeretem, ahogy van, nem akarom megváltoztatni, nem akarom, hogy más legyen, hiszen azért szerettem belé, mert olyan, amilyen. Ebből következik, hogy ha nem vagy képes elfogadni a másikat minden „jó és rossz” tulajdonságával együtt, akkor valójában nem is szereted őt