Május van, öt óra. A lányommal hazafelé menet megállunk a környék legjobb pékségében, beígértem neki egy kakaós csigát, ha ügyes lesz az orvosnál. Ünnepi pillanat, csak ő meg én és a kakaós csiga. Talán még nem is volt ilyen. Amikor sorban állunk, már kitalálom, hogy nem útközben majszoljuk majd el, hanem beülünk. Megadjuk a módját.