Szegény Ági…
Csengetnek. Az ajtó előtt, mint az orgonasípok, hárman állnak. A legidősebb sem jár még iskolába. Mellettük Ági a negyediket, Zsoltikát tartja a karján, aki körülbelül másfél éves lehet. -Vért hány és vért kakil – mutat a babára. – Be kell vinnem a kórházba. Vigyáznál addig a többiekre? A novella Laczkó Mária írása. Önkéntelenül hátrálni kezdek.