Oké, egy filmnek nem feltétlenül célja, hogy a valóságot ábrázolja, sőt. De azért mégis vannak dolgok, amik engem annyira felbosszantanak, hogy nem is vagyok többé képes a cselekményre fókuszálni. Vajon, aki ezeket a jeleneteket rendezi, az egy párhuzamos valóságban él?