Néha egész furcsán működünk. Akkor kezdünk el igazán értékelni dolgokat, mikor már elveszni látszik. Hasonlóképpen éljük az életünket is. Természetesnek vesszük, hogy itt és most létezünk, megengedjük magunknak a sok önostorozást és siránkozást, miközben az óra egyfolytában ketyeg. Egyeseknek életmentő lehet megtapasztalni mindennek az elvesztését