Nem tudom, emlékeznek-e még arra a vidéki tanárnőre, aki pár éve, egészen pontosan akkor, amikor bevezették nálunk a kétszintű érettségit, felháborodásában tiltakozó megmozdulást szervezett az oktatási minisztérium elé, mert középszinten leérettségizett gyermeke nem bírt összeszedni annyi pontot, amennyivel bejutott volna valamelyik kurrens egyetemre, mondván: nekik ugyan senki nem mondta, hogy a középszintű érettségi nem lesz elég a felvételhez. Az meg közben valahogy nem tűnt fel neki, hogy gyermeke néhány, de akár egyetlen emelt szintű vizsgáért is mennyi pluszpontot gyűjthetett volna (mint ahogy mások nyilván gyűjtöttek is; fel is vették őket), illetve hogy a drága gyermeknek korábban milyen "véres" felvételi vizsgát kellett volna tennie az érettségi után, hogy bejusson ugyanarra az egyetemre. Mindez akkor jutott eszembe, amikor a múlt héten valahol azt olvastam egy idén érettségiző diák szájából, akit valamelyik írásbeliről kijövet kérdezett meg egy újságíró, hogy ugyan mennyire találta nehéznek az aznapi feladatokat: "talán tanulni kellett volna "