Ha lett volna valaha is kocsim, (mint ahogy soha nem volt), mélységesen megérteném azokat a sorstársaimat, akik dühöngve, káromkodva ülnek volánjuk mögött, teljesen mindegy: reggel, délben vagy este. Hallgatom a különböző rádiók szíves helyzetjelentéseit, és elborzadok. XY út mellett lesodródott egy autó, helyszínelés, néhány óra hosszat áll minden, el kell takarítani a roncsot, kerüljenek. Néhány perc, újabb jelentés, a kerülő úton sem lehet menni, valami más borzalom miatt.