Katonás ünnep közeleg
A '90-es évek közepéből égett bele az emlékezetembe a kép: látom a Taszárra települt amerikai katonákat, akik rágógumival a szájukban, laza mégis "mi vagyunk a világurai" tartásban bukkannak fel Dél-Magyarországon, saját építésű kápolnában imádkoznak, és bár a háborús övezet karnyújtásnyira van, ahonnan pihenni jöttek, és ugyanoda mennek majd vissza, vidámkodva táboroznak. Aztán látom a mi taszári bakáinkat, akik szedett-vedett egyenruháikban, saját laktanyájukban csicskásmódira ítélve, és gyerekülőkével felszerelt kerékpáron, lehajtott fejjel munkába, vagy épp haza igyekeznek. Látom az ordító különbséget, amitől dühös is vagyok meg szégyenlem is magam... Lassan három éve, hogy az amerikai katonák tíz esztendei ittlét után távoztak a taszári légibázisról - amire mellesleg szükségből azóta lakat került - és épp 15 esztendeje annak, hogy május 21-ét hivatalosan a Magyar Honvédelem Napjává nyilvánították. Tulajdonképpen katonáink ünnepévé.