Olvasom a Népszava hétvégi mellékletében a hazánkban a világon alighanem egyedülállóan működő íróakadémia különféle neves irodalmár tanárainak különféle, az egyes kurzusokon a (felteszem, nem kevés pénzért) íróvá válni akaró hallgatók előtt elhangzott előadásaiból összeállított szöveget (ugyancsak olvasom, ezek éppen most kötetben is megjelennek), és megakad a szemem egy mondaton: Gyakran gondolok Van Goghra, aki életében egyetlen festményt sem adott el vallja meg egyik (el)ismert írónk a sikerhez, a művek utóéletéhez fűződő viszonyát.