Szögezzük le mindjárt az elején: azt, hogy az esztergomi várban, néhai Vitéz János bíboros, esztergomi érsek állítólagos egykori dolgozószobájának északi falán (nota bene: nem most, hanem már 1934-ben, Gerevich Tibor művészettörténész által) megtalált falfreskó négy allegorikus erény-alakjának egyikét, konkrétan balról a másodikat, a Mértékletességet megörökítőt vajon tényleg, mint ahogyan azt nemrégiben Rómában személyesen a magyar kulturális miniszter jelentette be, Sandro Boticelli festette-e, vagy, mint ahogy eddig általában vélték, inkább az Albertus Fiorentinus néven ismert mester, netán valaki más, azt majd a szakértők eldöntik, ha tudják; ha meg nem, akkor legfeljebb (mint ahogyan a Képzőművészet Magyarországon című, az egyik legteljesebb és legalaposabb ilyen jellegű weboldalon eddig is például) továbbra is "Ismeretlen mester" név alatt fog szerepelni a két kancsóval ügyködő, dúsan redőzött ruhájú, fejét félrehajtó, hosszú, lobogó hajú leányzó, legjobb esetben (mint az idézett helyen is) azzal a megjegyzéssel, miszerint "feltételezik, hogy a négy erény a firenzei Albert mester alkotása". Ha meg kiderül, hogy a feltételezés mégsem bizonyul igaznak, hát legfeljebb majd átírják; Boticellire, vagy éppen másra, ami majd kiderül.