Az utca zsivalya uralta a félévzáróról most nyári szabadságra vonult parlamentet. Az a külső zaj, amiben a gyaurellenessségen kívül nem volt szervező erő, valamilyen rend és kiszámíthatóság, csak kakofónia a legnagyobb ellenzéki párt legnagyobb örömére. Az összevisszaságból a Fidesz érdekeinek megfelelően könnyen kimazsolázhatta azt a többnyire kicsiny akaratot, amit a nép hangjaként a kormánypárt ellen felhasználhatott. A jogszabályalkotás másodlagos kérdéssé vált, hiszen csak az ellenállás kifejezése uralta azt a színdarabot, melynek először a végét írták meg az ellenzéki dramaturgok: a kormány halálos sebet kap, gyorsan lemond és gondosan mélyre eltemeti önmagát.