Aznap kezdett esni az eső, amikor a sors ajándékaképpen visszarepültünk a nyárba. Telefonon beszélve az itthoniakkal, megtudtuk, hogy Pesten hat, nyolc fok van és zuhog az eső; Dél-Krétán 3840 fok volt, és a víz 26 fokos, az ég áttetsző ultramarin, a tenger mély zafírkék, se leírni, se lefesteni, se lefényképezni nem lehet; szinte giccs. Zöld lombok, fehér házfalak, és szikrázó nap, s az estéket mintha Csontváry festette volna. De a végén persze kiűzettünk a Paradicsomból: haza kellett jönni a zimankóba.