A versenyszférában ára van a revizornak csakúgy, mint egy jó mérnöknek vagy informatikusnak. Az üzleti életben a borítékban lapuló pénz nem a titulustól, hanem a teljesítménytől függ. Nem így volt ez eddig az állami bürokráciában. A rendszerváltáskor az állam úgy spórolt, hogy a közszolgáknak alacsonyabb bért adtak, mint amennyit az üzleti világban keresni tudtak volna. Cserébe mentesítették őket a piaci versenytől. A közszolga biztosra vehette, hogy évente-kétévente teljesítményétől függetlenül előbbre léphet a ranglétrán, s ezzel a fizetési létrán is. Előbbre léphet akkor is, ha a döntések felelősségének vállalása helyett csak tologatja az aktákat. Az életpálya kiszámítható volt a karrier kezdetétől végig. Egyforma mindenkinek. A rendszer a jókat visszahúzta, a gyengébbeket megvédte.