Nagy István társtalan a magyar művészetben. Nem sorolható iskolába – noha az alföldi festők közé szokták sorolni –, a huszas évekre kialakult egyéni stílusa szinte előzmény nélküli és nem követhető. Világképe sajátos és mély. Amit látott, azt festette. Sík tájakat és árkolt arcú parasztokat, csendéleteket, hegyeket.