Az volt a jelszava annakidején az egyik szatirikus hetilapnak, hogy egy csecsemőnek minden vicc új. Néhány hét, és ami a schengeni határainkon történik majd, az az idős és középkorú nemzedéknek lesz új. Egy kiskamasz immár természetesnek veszi, hogy egy személyi igazolvánnyal átmegy Ausztriába, csak, ha ősei mesélik tudja meg, hogy valamikor volt piros és kék útlevél. A pirossal csak a lágerbe, a testvéri szocialista országokba lehetett utazni, a kékkel már a félszabadság első jeleként három esztendőként egyszer Nyugatra. Ehhez is, csodálatos kegyként, összesen hetven dollár járt. Éppen elég a hidegvízre, jó néha kávéra is.