A parlamenti választás első fordulójának éjszakáján az RTL választási műsorában az MDF asztalánál ültem. Bátor vállalkozásnak tűnt, hiszen arra, hogy az MDF átlépi a bejutáshoz szükséges öt százalékos küszöböt, minimális volt az esély. A csoda megtörtént, és nekem sem kellett szégyenkeznem. Ezt követően meglátogattam azt a kávéházat, ahol az MDF politikusai követték az eseményeket. A késői órák ellenére a siker hullámai még mindig nem csillapodtak: a kamerák és az újságírók gyűrűje miatt nem volt könnyű Dávid Ibolyának gratulálnom. Óriási teljesítménynek tartottam, hogy a párt túlélte a beolvasztását, önállóságának megszüntetését célzó akciókat. Ugyanakkor a politizáló konzervatív értelmiség, köztük saját erőfeszítéseim csődjének tekintettem, hogy képtelenek voltunk meggyőzni a Fidesz vezetését az "egy a zászló egy a tábor" program hibás voltáról, ami - a megvalósítását szolgáló szóhasználattal - döntő mértékben járult hozzá a választás elvesztéséhez.