Swedenborg, a svéd látnok furcsát mond a meghalásról. Az ember nem , egycsapásra hal meg, hanem fokozatosan kezd eltávozni az árnyékvilágból. Elindul, s észre sem veszi, hogy már a túlpartra vivő köveken lépdel. Érzékei kifinomodnak, színeket, fényeket, ízeket valahogyan máshogyan érzékel.