A Blahánál egy terepszín nadrágos szervező recsegő kézibeszélőn hívta csatlakozásra az átsétálókat az ő tüntetésükhöz. Kevés sikerrel. A párszáz fős radikális csapat közé alig lépett valaki. Továbbmentünk. Az EMKE szégyenteljes romtelep. Az EMKE cigánya már régen nem zenél. Miért hagytuk, hogy így legyen?