A nyúl egyetlen elfogadható változata számomra a csokinyuszi. Jobban szerettem kölyökkoromban, mint a csokimikulást. Hatalmas roppantással le lehetett törni a fülét és behabzsolni. Igaz, a csokimikulás szakállas fejét meg le lehetett harapni. Szadista gyerekkor. A pogány bálványimádás az emberiség gyerekkora? Nem nőttünk volna fel? Így, ahogy vagyunk?