Szeretünk elfeledkezni arról, hogy a Kádár-rendszer, a Népköztársaság klasszikus rendőrállam volt. A lakosság – azaz mi, akik már éltünk akkor – totális ellenőrzés alatt állott, a személyes szabadság nem létezett, pusztán annak az illúziója volt az a homok, amibe beledugtuk a fejünket. Lehetséges-e, hogy homok, szabadság és illúzió összekeveredjék itt valami idétlen malterban?