Képek villanak a szemem előtt. Megsárgultak, fekete-fehérek és ordítóan színesek. Katonákat lehet látni rajtuk: olyanokat, akik a csatába menetel előtt, különösnek ható uniformisban, délcegen állnak a fényképész lencséje előtt, meg akik rosszúl öltözötten menetelnek a hóviharban, és olyanokat, akik terepszínűre mázolt arccal, mindenre kiképezve és felkészítve feszítenek a terepszínű ruhában.