Alig két év alatt sikerült befogni a végtelen Zala megyei prérin legelésző magyarszürke-gulyát. A jószágok gazdája ugyanis beteg lett, s nem tudott törődni az állataival. A marhák pedig úgy döntöttek, a lassú éhen halás helyett a szabad életet választják. Szépen, gondosan, ahogy a csiga megy a réten, körbelegelészték a környék gazdáinak földjeit. A gulya nemhogy éhen halt volna, inkább szépen kigömbölyödött.