A mai fekete magyarokat nem kell keresni. Itt vannak körülöttünk. Ülnek a nagyvárosi falaknak támaszkodva, vagy fekszenek az aluljárókban, a parkok padjain, a rég bezárt boltok küszöbén, néha odább vonszolódnak pakkjaikkal, néha felállnak vizelni, néha fel sem állnak, tócsa lesz alattuk. Feketék, mert az arcukra kövesült a kosz. Mind feladott már mindent, mosdást, emberi szót, méltóságot.