Halottak napján, amikor a barna fák már estét rajzolnak az alkonyi égre, a köd borította temetőkben apró lángok gyúlnak, hogy felvillantsák az idő prizmájába fagyott emlékeket. Amikor a végtelen csendje és a gyertyák lángja összeér, szikrányi emlékek szóródnak szét a szélben, hogy a széthamvadó pillanatban ismét velünk lehessen mindenki, akit szerettünk. Ilyenkor egy percre megáll az idő, hogy ezzel is önnön folyamatosságát ünnepelje.