A gyerekek nem ezt érdemlik
Egy évben egyszer, Mikulás táján megcsörren a telefon, és a Győr-Moson-Sopron megyei Ivánból egy hang azt kérdezi: „Üzemel még a hajléktalanóvoda?” Kicsit fáj, hogy évről évre azt kell mondani, igen, a pesti hajléktalanóvoda a Dankó utcában még megvan, és mégis úgy örülök a hatvanhét éves Kovács Pálné Öri Rózsa hívásának. Mert avval folytatja, hogy akkor majd a tizenhárom éves ikerunokái, Dóra és Gabriella megint kiválogatják a nekik már nem kellő ruhaneműt, játékot, ő pedig vásárol hozzá még valamit, aztán az egészet postára adják… Csomagot Kovácsék az ezerszáz lelkes Ivánból először 2005-ben küldtek. Olvasták a hajléktalanóvoda hétköznapjairól szóló cikket, azt, hogyan kell az ide járó négy-ötévesekkel megismertetni a hús vagy a tojás ízét...