Friderikusz Sándorról sok mindent el lehet mondani, és nagyon sok mindent el is mondanak a kollegák, pályatársak, ellenségek, meg úgy egyébként mindenkinek van róla véleménye, mondják egoistának, akadt, aki egyenesen letolvajozta, de egy dologban mindenki egyetért: a pali a tévézéshez igenis nagyon ért. Kár, hogy egy nemrég megjelent könyvben ezt oldalanként kétszer el is mondja nekünk, márpedig a mű 432 oldalas. Mihancsik Zsófia jegyzi a kötetet mellesleg, ő az, aki egy hatalmas lélegzetvételű interjúban próbálja megmutatni, ki is ez a Sándor úgy egyébként. Az első furcsaság ezzel kapcsolatban az, hogy ugyan interjúkötetnek állítják be az Eddig-et, az alany mégis társszerzőként szerepel, ami azért annyira nem kóser, mint ahogy az sem, hogy a kérdező a könyv bevezetője szerint már évek óta együtt melózik Friderikusszal, jól ismeri, így pontosan tudja, mik azok a kérdések, amiket nem szabad neki feltenni. Félreértés ne essék: a könyv évekre elegendő témát szolgáltat a bulvársajtónak a Vitray-hoz fűződő ambivalens viszonytól Gát György kvázi tolvajnak nevezésén át a Pálffy István meggyilkolására szőtt részeg tervig, szóval van ebben a kötetben bőven olyan esemény, amin lehet csámcsogni a dohányzásra kijelölt helyiségben, csak a magánélet, az, ami valahogy nagyon kimaradt belőle - márpedig egy ilyen igazán részletes, és egy teljes életpályát felölelő műben ennek szerepelnie kellett volna. [...] Bővebben!