A sietős részen a hó alá bújt karócsonkba elakad a lába, elesik, be a kiskertbe. Vergődik egy kicsit, majd belesüllyed a feketeségbe. A hátán fekve ébred. Kiabáljon? Az alsó szomszéd tizenhét éve ment el. A fölsőt eltakarja a ház. Sötét télen senki sem jár az utcán. Elmegy egy autó. Ő jajgat egy kicsit. „Imádkozni kell. Elmondom az esti imát – gondolja, de nem jut az eszébe. Elmondja, ami a szájára jön: – Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott!