Amikor először történt velem az a fura dolog, beleborsózott a hátam, elakadt a szavam, a szám elé kaptam a kezem, és azt mondtam: te jóságos ég, fogalmam sincs, hogy mondhattam ilyet. Aznap még sokszor eszembe jutott az eset, de aztán, ahogy távolodtam tőle, úgy kezdtem megmagyarázni magamnak, hogy csak egyszerű nyelvbotlás történt, nem más.