Csibe–Erzsébet élete tehát az utcán kezdődött, a strichelőből nem pusztán az marad meg, amivé élete szerzője áthazudta – az ilyesmit szokták magas művészetnek nevezni –, hanem amit magából alkotott, az is. A maga alkotása, a meglehet, tragikus nő-élete a magyar XX. század közepén.