„Pedig mekkora bolsi volt!”
Diplomaosztás volt a Közgázon. Arany (50 éves), gyémánt (60 éves) és vas (65 éves) diplomájukat vehették át az 1944-ben, 1949-ben és 1959-ben végzett egykori hallgatók. Megható és elgondolkoztató ünnepség volt. Már a Közgáz aulája is magán viseli a XX. század vérzivataros napjait, ahogy erre köszöntőjében az egyetem rektora is utalt. A díszterem egyik végében nagyméretű ülőszobor látható. Ismerős arc, jellegzetes figura. A talapzaton se keresztnév, se évszám. Semmi. Csak négy betű, mely az elmúlt másfél évszázad folyamán fogalommá vált: MARX. Aztán az aula középtáján, az egyik oszlopon, egy emléktábla, rajta egy portré, alatta Teleki Pál neve és két évszám. Semmi több. Semmi magyarázat, ki is volt ő, mit csinált. Végül a Marx-szoborral átellenben az aula másik végén ugyancsak egy emléktábla portréval mellette a név: Nagy Imre és két évszám. Az idelátogatónak jól kell ismernie ennek az országnak a múlt századi történelmét, hogy megértse e három szobor szimbólumát, mély mondanivalóját, életünk komplexitását.