Mi tagadás, ha Henry Kissinger ma is az Egyesült Államok külügyminisztere lenne, nehezen tudnánk neki tanácsot adni arra, kinek a számát is tárcsázza, ha éppen arra kíváncsi, egyes kérdésekről mi az Európai Unió véleménye. S e tekintetben az Európai Unió csütörtöki csúcstalálkozóját követően sem lettünk okosabbak. Mert valóban nagyszerű, hogy az EU-nak végre igazi vezetője és külügyminisztere lett, a nagyobb uniós tagállamok gondoskodtak arról, hogy két - elnézést a kifejezésért - "no name" hivatalnokot válasszanak a tekintélyesnek tűnő pozíciókba, s ezzel szinte degradálják a két posztot.