Szívében, egyszer, hajdanában, Parányi kis lángot találtam, De hinni nem mertem neki: Én Kókát és Ferit követtem, Függetlenségemet szerettem S féltettem elveszíteni. Pedig még Kunczev mondta, menjek! Legyek én MDF-legény, Titokban persze, hisz szivemnek Nem parancsolhatok én.