"Istenem, ez a kapitalizmus"
A férfi – akit egyes politikusok mostában előszeretettel szólítanak meg „az emberek” vagy még gyakrabban a „magyar emberek” gyűjtőnéven – hatvan év körülinek látszott. Ült a kapualjban és fésülködött. Aztán egy zsebtükröt vett elő. A tenyérnyi tükörben egy pillanatra megcsillant az Andrássy út. A karácsonyi kirakatok, a fákon ragyogó lámpafűzérek, az autók fénycsóvái, s finoman, mint a porhó, beszórták a hajléktalant: bevilágították, akár egy film felvételére előkészített jelenetet a hajléktalanság tipikus tárgyaival bekellékezve: egy kilógó belű paplan, néhány ruhadarab és az elmaradhatatlan műanyag szatyrok.