Föltápászkodik a sparheltnél álló dikóról, fölveszi a vastag szvettert, kinyitja az ajtót. „Ki kell mosni a függönyt” – gondolja. „Nemsokára jön a postás.” Évek óta csak a postás jár a házába, mindig hellyel kínálja, de az sosem ül le. Igaz, nem is sietteti, amíg ő az asztalnál aláírja a papírt.