Elit-vagy lakosságcsere?
Az európai parlamenti választásokról, a Néppártot érő leszalámizási kísérletekről, az Unió migrációs politikájában beállt változásokról, közös európai hadügyről, valamint a Törökországgal való kapcsolatról beszélt a Heteknek a miniszterhelyettes. A Sargentini-jelentést nagy többséggel megszavazta az Európai Parlament. Hatalmas médiafigyelem kísérte, viszont mindenki tudta, hogy nem lesz ebből 7-es cikkely szerinti eljárás, tehát tényleges szankció nem érheti az országot. Sok hűhó semmiért? – Azoknak, akik ezt a jelentést Magyarországgal szemben elkészítették és végül megszerezték az Európai Parlament többségének támogatását, egy céljuk mindenképpen volt: a politikai nyomásgyakorlás. Kétségtelenül igaz, hogy Magyarországot jogi értelemben hátrány nem érheti a Sargentini-jelentés elfogadásával összefüggésben – a joghátránnyal fenyegető 7. cikk (2) bekezdés szerinti eljárást az Európai Parlament nem is kezdeményezheti. Az ország kipécézése azonban egyértelműen azért történt, mert a magyar kormány által követett politika – nemzetiérdek-központú, bevándorlásellenes, családbarát, adócsökkentés-párti intézkedésekkel – nem felel meg annak a politikai klímának, ami az Európai Parlamentben uralkodik. Az a félelmük – s ezt teljesen nyíltan mondják –, hogy a Magyarország által képviselt politika, legfőképp a bevándorlásellenesség, el fog terjedni a kontinensen. S ezt mindenképpen meg akarják akadályozni. Valóban, jogi értelemben a jelentés elfogadásának következménye nincsen, de politikai értelemben ez egy erős nyomásgyakorlási eszköz, úgyhogy ennek megfelelően kezeljük. A nyomásgyakorlás fokozódásáról beszélve a Fidesz európai parlamenti frakcióján, a Néppárton belül is megosztottak voltak az erőviszonyok. A döntő többség megszavazta a Sargentini-jelentést, és elindult egy lobbi a Fidesz kizárására. A Fidesz jelezte, hogy nem hajlandó elhagyni a Néppártot. Ki megy, és ki marad? – Azt a taktikát, amit a baloldali, liberális, zöldpárti parlamenti többség a Néppárttal szemben alkalmaz, mi – nyugat-európai barátainkkal ellentétben – jól ismerjük. A kommunizmusban ugyanezt a műveletet leszalámizásnak nevezték, amelynek lényege, hogy meg akarják osztani a Néppártot azért, hogy lehetőleg ne ő legyen a legerősebb erő. Szerintünk ennek a kísérletnek ellen kell állni, mivel a Néppártot elsősorban az egység tudja megerősíteni. De ebben a sokféleségnek is meg kell jelennie. Ráadásul van itt még egy megfontolás: azokra a kihívásokra, amelyek az Európai Uniót érik, a jelenlegi brüsszeli politikai vezetés, a jelenlegi intézményrendszerrel és a jelenlegi logikával nem tud válaszolni. Úgy gondoljuk, hogy a kereszténydemokrácia gyökeréből, az eredeti néppárti kiindulópontból jönnek azok a megoldások, amelyek e válságokat kezelni tudják. Azért szeretnénk és fogunk a Néppártban maradni, mert hiszünk az Európai Unió megújulásában, s azt gondoljuk, hogy összekötnek a közös alapok, illetve összeköt a bajtársiasság is. Mi van a jobboldali leszalámizással? Erre is vannak kísérletek. – A parlamenti matematika természete már csak ilyen. A kalkulációink szerint a Néppárttól jobbra lévő erők a májusi parlamenti választást követően meg fognak erősödni. Ez elsősorban azért van, mert a Néppárt rosszul reagál a kihívásokra. Nagyon hasonló a helyzet ahhoz, ami a német politikában történik. A német politikai környezetben, ahol az átlagemberek jobbra, a CDU pedig továbbra is balra tolódik, mindez egy jobbra álló erő megerősödését fogja eredményezni. Pont ezért szeretnénk a Néppártot megreformálni, és a Néppárt vezetőinek a figyelmét felhívni arra, hogy ezekre a mozgásokra reagálni kell, mégpedig egy konzervatívabb, még inkább kereszténydemokrata irányba történő elmozdulással. A probléma az, hogy a Néppárt jelenlegi vezetői a saját pozícióharcukkal vannak elfoglalva, és az úgynevezett bizottsági „spitzenkandidat” (csúcsjelölt – a szerk.) pozícióért küzdenek, és ezen önös érdekek mentén határozzák meg a Néppárt mozgását. Ez egy olyan banánhéj, amin a Néppárt könnyen el tud csúszni.