Hosszú, hosszú évekig éltem abban a hiszemben, hogy a „szaftya” egy étel, önálló fogás, olyan, mint a paprikás krumpli vagy a gulyásleves, szépen neki kell készülődni, felvágni a hozzávalókat, rotyogtatni a tűzhelyen, aztán feltálalni, hogy tessék, itt a szaftya, ez van ma ebédre.