Fájó búcsú
Accra. Sikerült. Meglepően fájt megválni a motoroktól. Kicsit többért sikerült eladni őket, mint ahogy vettük. Egy bányacég vette meg őket, az ügyvédi irodájuktól vettük át a csekket. Adtak további 40.000 USD-nyi csekket, hogy vigyük el a vevőnek. Micsoda bizalom. Utolsó napok igazi lazulással teltek, nagyszerű házigazdáknál. Lehet híresek leszünk Ghánában, ugyanis cikket írnak rólunk az országos napilapban. Kissé bohózat jellegű volt az interjú, kiváncsian várjuk, mi sül ki belőle. Az út a szerkesztőségbe még komikusabb volt. Megállítottak a rendőrök és a hiányzó papírokat keresték. A motorosrendőrök elkezdték nézegetni és próbálgatni a motorjainkat, eközben a papírprobléma elfelejtődött. Sőt, mikor elmondtuk, hogy sietünk a szerkesztőségbe, rendőri felvezetést kaptunk, villogó motorral előttünk. Csak az lassított kicsit, amikor meg kellett állni összeszedni a rendőrmotor leesett visszapillantóját.